443 km. Ennyit sikerült 1 tankolással, nyári gumival autózni.
Többre számítottam - 450 km biztosnak vettem, 470-480-ban reménykedtem.
Ezután 34,3 l gázt tankoltam, vagyis a fogyasztásom (kis csalással, tudom, de indítás után nagyon (vagyis 20 másodperc) hamar átváltok gázra) 7,74 l/100 km.
Kifogyás lehet még, hogy "jobban nyomom", mintha csak benzinnel járnék. Próbálom lejjebb vinni...
Hol is kezdjem... elég sok pótolnivalóm van még. Az eddigi posztok időrendben még 2011-ről szóltak. Egyszerűen lusta vagyok írni, de lehetne a kifogás az is, hogy sok volt a munka, ünnepek, etc.
Hogy tartsam az időrendet, kezdeném kicsit a múltban. Decemberben elég sok kilométert kellett autóznom. Nem csak kirándultunk.
Mentem autópályán, közúton, városban, 2 személlyel, 4 személlyel, teljes terheléssel.
Íme a tapasztalatok:
Aztán nyár lett. Vagyis inkább tavasz. Lekerültek a téli gumik és friss, nyári gumi került az autóra. Most tart az első nyári fogyasztásmérés. Eddigi rekord 420 km volt 1 tankolással, most 410 km-nél járok. Optimistán tekintek a nyári gumikra, és bízom a csökkenésben.
Egyik hideg reggelen történt a baj... De inkább kezdem az elejéről.
Egy kollégámnak az én autómhoz igen hasonló, szintén benzin/gázos autója van. 1.4-es, központi injektoros, Francia gyártmány.
Egyik reggel kaptam tőle egy email-t, melyben 1 kép volt hozzá egy rövid szöveg: "így indul az autóm".
A képen a gázkapcsoló, illetve a gázkapcsoló helye volt, és egy dróttal összeérintve 2 pólus az aljzatban. Akkor még azt állította, hogy elromlott a gáz/benzin üzem között választó kapcsoló. Aztán pár nap múlva kiderült, hogy nem ez, hanem a benzinszivattyú romlott el.
Lényegében - miután megdrótozta a kapcsolót, csak gázzal indult az autó. Nem volt hideg, nem fagyott le a reduktor, nem volt gond vele - vagy 2-3 hétig így járt vele.
Mondta is utána: elolvasta a használati utasítást és drótozás nélkül is lehet így indítani: 5 másodpercig nyomni kell a kapcsolót és aztán indítani. Akkor már gázzal indul.
Na ezt próbáltam én is ki. Sikerült is párszor, aztán egyszer nem. Ennek lett az eredménye az első visszarobbanás.
Elég nagy pukkanás volt. Aztán beindult az autó. Motorháztető fel, nézzük, mi ment tönkre!
Ezután mindenre számítottam: horpadt lemez, lerepült injektorfedő, etc. Igazán semmi (nagy) baj nem volt, egyedül a légszűrőház teteje. Az se repedt, csak egy sarkán tört meg egy leszorító. Robbanás vagy gáz túlnyomás? Tudja a franc! Eléggé megrémültem.
Az biztos, hogy többet nem indítok gázzal. Azóta nem volt ilyen gond! :)
Ez még novemberben volt, pontosan november 6.-án.
Előző nap, november 5.-én, szombaton dolgozni kellett. Elég későn végeztem, így kétségessé vált az út.
Eredeti célunk Háromhuta volt, ahol egy 10-12 km-es gyalogtúrára készültünk. 6.-án újraterveztünk: elég lesz nekünk Tokaj is. Éjszakába nyúló munkanap után a hazaút így is necces lehet - fennáll az elalvás veszélye.
Későn ébredés, első tankolás örömei és irány Tokaj.
Azért nem volt 100%-ban örömteli a tankolás. Miután elindultunk, dugóban állva megjegyezte a feleségem: "azért büdös a gáz". Kerestem a kifogást: á, csak állunk és az előttünk lévő kipufogó szagát érzed, vagy biztos csak bejött a benzinkúton, és még mindig az van az orrunkban. Ablakot letekertük, szellőztetés, haladjunk.
A kocsi egész úton úgy viselkedett, mint eddig, 2 dolgot leszámítva:
Ez volt az első hosszú utunk - gázzal. Jópár kilométer, ország van már mögöttünk, mindketten szeretünk kirándulni, túrázni, várost nézni. Autót alapvetően ismerjük, megbízhatóan üzemel.
A következőre jutottunk. Büdös a gáz, ha:
Elején próbáltam nem foglalkozni vele, de egyre jobban zavart. Egész úton nem csináltam vele semmit, csak agyaltam mi lehet vele.
Cselekvés másnap következett. Elmélet a következő: túl sok gázt kaphat a rendszer. Amikor visszavittem az autót a motorleállás hibával, az alapjárati gázmennyiségen (is) állított a mester. Csak erre tudtam csak gondolni - amíg folyton leállt, nem éreztem.
Oktatást még annyit kaptam a mestertől: 2 potméter van, amivel állítani lehet azon, mennyi gázt kapjon az autó.
Egy a reduktoron (kicsi, fekete, csövek között), ami igazából az alapjárati mennyiséget szabályozza.
Egy pedig a reduktor után (szép, rézszínű), ami a fordulaton kapott mennyiséget.
Állítólag akkor jó a gázmennyiség, amikor zölden, vagy zöld és piros között váltakozva világit a lambda vezérlő. Nekem egyszerűen piros volt, meleg motornál - így csavartam rajta egészen addig, amíg csak a zöld jelet láttam világítani.
Valószínűleg csak túl hideg volt a motor, amikor legutóbb állítottak rajta - erre fogtam.
Nem mondom, hogy ezzel megszűnt, de jobb lett határozottan!
Összességében, a túra nagyon jó volt. Édes bort vettünk, megmásztuk a Kopasz-hegyet, aztán elautóztunk Boldogkőváraljára, onnan meg Vizsolyba.
Őszi naplemente, színek, illatok (nem csak gáz-szag) - jó az ilyen nap!
Hazaúton megegyeztünk - eljön még az az idő, amikor olyan drága lesz 1 liter benzin, hogy nem fog senkit érdekelni a gázszag!
Képek itt:
Az első igazi tankolás már megvolt. Meg nem is. Amikor átalakítják az autót, kell bele valamennyi gáz. Megállapodás kérdése - az átalakító műhely ezt az árlistában nem tünteti fel, de ők végzik (elviszik a kútra az autót). A mennyiség lehet 10 liter, 20 liter vagy egy egész tank is.
Két dolog miatt kell:
Az első elég érdekes. Néhol olvastam, hogy csak jó állapotú autót érdemes átalakíttatni. Gáz magasabb hőfokon ég, viseltes motor nem bírja, intenzívebb szikra kell neki, elkopott gyújtásrendszerrel, áthúzó kábelekkel nem sok a siker, etc.
Amikor az autómat csinálták, állt az utcán egy Citroen Xsara Picasso. Arról mesélt a mester, hogy első átváltás után nem ment gázzal. Aztán sehogy sem. Lett egy 100 000 Ft-os hiba a rendszerben. Most tart a vita, kinek a hibája: gáz miatt van vagy sem. (nem tudom mi lett a vége). Ilyen hibáról még nem írtak sehol.
Szóval az első 10 liter hamar elfogyott, így november 6.-án reggel bekanyarodtam a Debrecen határában lévő Total kútra. Ők a második legolcsóbbak a városban.
A számlát azóta is őrzöm:
Szóval november 2.-án leadtam az autót.
A műhelyben naponta 2 átalakítást végeznek - az Astra mellett egy Skoda Octavia állt.
Délután telefonon érdeklődtem - akkor már látszott: végeznek aznap. 5:30-ra mentem érte, a mester megvárta, hogy befejeződjön a munkaidőm.
Átadás, rövid oktatás, magyarázat, használati utasítás, papírok, fizetés. Simán ment minden. Az első indítás is - "benzinnel indulunk, kicsit felpörgetni a motort, kattanás: gázzal megyünk". Ekkor 91709 km-t mutatott az óra.
Semmi változás - hurrá! Egészen az utca végéig, az úgy 200 méter volt. Amikor üresbe tettem a váltó, a motor leállt. Nem lakok messze a szerviztől (Debrecenben igazán semmi sincs messze) az úton végig ezt próbálgattam. És szagoltam - ugyanis nem bíztam abban, amit olvastam: gázos autóban nem érezni gáz-szagot. Ez utóbbi igaz volt (aztán majd rácáfolok, de erről később). A leállás viszont megmaradt: hol igen, hol nem.
Új dolog, ami még rossz is. Szidtam magam: hiába agyaltam annyit és hittem azt, hogy az összes létező dolgot elolvastam, mégis elrontom a gyári állapotban megőrzött kocsit, és még egy halom pénzt is kidobok, feleslegesen. Gyors vacsora után feleség a kocsiba: irány Böszörmény. Este romantikus séta, én meg próbálgatom az átalakított autót.
Séta jó volt, az autó nem. Arra rájöttem, hogy 50 felett leáll, 40-50 között dadog, és vagy leáll, vagy nem.
Olvastam erről korábban, tanuló-idő kell az új elektronikának. Talán. Hiszem is meg nem is. Menjünk elébe: másnap reggel visszavittem.
A szaki egyből dobta a megoldást: menetszél kifújja a gázt a rendszerből. Nem mentem bele a részletekbe, úgysem biztos, hogy megértem (azóta úgy gondolom, a régi, keverőfejes rendszer átka ez). Kapott egy szép gégecsövet az autó, ezután a motor felől szívja a jó meleg levegőt. Télen még jobb is, nyáron meg... fene tudja!
Lényeg - megoldódott a gond, és lehet autózni. Csaptam egy kört az M35-ös autópályán: 90-nél, 110-nál, 130-nál sincs gond a leállással. Többel úgysem szeret menni az Astra. Hiba megoldódott.
Alkatrészt én vettem (gégecső 700 Ft), a javítás ingyen volt, de elment egy órám az egészre.
Hogyan is jutottam el a gázosításhoz? Hol is kezdjem...
Van egy, most már öregnek számító Opel Astrám. F-es, utosó darabok egyike. Megkímélt, alapmodell, 1.4-es, központi injektoros motorral.
2011 év végére minden eddigi magasságot elért a benzin ára. A döntés már korábban megszületett: ha 350 Ft felé megy az üzemanyag (szándékosan nem írok benzint!) ára, akkor váltani kell.
Addig ugyanis 2 alternatíva létezett az olcsóbb anyag megszerzésére:
Ez 2/3-1/3 (benzin-bioetanol) arányban nagyon jól bírta az autó. Több alkoholt nem mertem keverni, átalakítótól meg tartottam (az Astra peak-and-hold injektor rendszere miatt).
Ukrajna munkahely miatt nem állandó megoldás - hétvégén óriási sor és várakozás a határon, hétköznap meg dolgozni kell. Szabadságot kár erre ellőni, akkor inkább nem autózok.
Októberre addig nőtt a benzin ára, hogy E85-el keverve is átlépte a 350 Ft/Litert.
Jó hír volt, hogy ez időben törölték el a mélygarázs tilalmat:
" ... a rendelet 601. §-a, amely felsorolja a gázüzemű járművek számára tiltott területeket. Az (5) bekezdés szerint az LPG-s autókkal továbbra is tilos behajtani a talajszint alatti garázsokba, ez azonban nem vonatkozik „a vonatkozó műszaki követelményeknek megfelelő biztonsági szeleppel felszerelt járművekre" ... "
Minden adott volt az átalakításhoz. Előtte persze 1000-rel bújtam a fórumokat. Azt ajánlották mindenhol, hogy lakhelyhez közeli szervizt válasszunk. Debrecenben tudtommal 2 helyen vállalják az átalakítást:
Levélírás és személyes találkozás után a másodikra szavaztam. (mondhatnám, hogy mert olcsóbb volt - 10000 Ft volt a különbség - te tényleg a szimpátia döntött)
Megegyeztünk a részletekben: megbeszélt napon átadom az autót, majd este, vagy legkésőbb másnap reggel visszakapom, kettős üzemre alakítva.
Vállalták a műszaki vizsgáztatást is - ez még egy autó mentes napot jelentett.
Így november 2.-án begurultam a műhely udvarára...
